A hangsebesség, azaz a hang terjedési sebessége függ attól az anyagtól, melyben terjed (más és más légnemű, folyékony vagy szilárd közegben).
Kisebb mértékben ugyan, de a hőmérséklet, a nyomástól és a nedvességtartalom szintén hatással van terjedési sebességére.
Az átlagos hangsebesség mértéke a levegőben (földközelben, 20 °C) ~ 340 m/s, a vízben (10 °C) ~ 1440 m/s, az acélban 5900 m/s.
Az összes anyag közül a gyémánt rendelkezik a legnagyobb hangsebességgel: mintegy 18 000 m/s-el.
Az első pilóta, aki 1947. október 14.-én egy hordozógépről indított Bell-X1-es géppel először lépte át a hangsebességet, az amerikai Charles (Chuck) Yeager volt, aki berepülőpilótaként 1 126 km/h (1,06 Mach) sebességet ért el 13 715 magasságban, először idézve elő a Kármán Tódor által megjósolt hangrobbanást - ha a repülőgép átlépi az adott közegre jellemző aktuális hangsebességet, akkor a természet törvényei felborulnak a gép környezetében. Normális esetben a nyomás szépen, folytonosan változik, nincs éles váltás. A hangsebesség átlépésekor és annál nagyobb sebességnél viszont kialakul egy lökéshullám, melynek mentén ugrásszerűen változik a nyomás és a hőmérséklet, nem ritkák a 7-12-szeres nyomásviszonyok sem a lökéshullám két oldala között. Az ezzel járó, illetve ezt megelőző rezgések tragikus problémákat is okoztak, a gép feletti irányítás elvesztése miatt.
Chuck Yager 1923-ban, Nyugat-Virginia államában született és nevelkedett, 18 éves korában lépett be a hadseregbe.
Pilótaként 1944-ben vetették be először, és a légierő egyik legsikeresebb harcosává avanzsált - egy alkalommal lelőtték gépét, és a francia ellenállók segítségével menekült meg a hadifogságtól, majd újra szolgálatra jelentkezett.
64 bevetésen összesen 270 órát repült a második világháború alatt.
A háború után kiképzőként tevékenykedett, ám csakhamar légibemutatókra is meghívták, miután képességeit a nagyközönség számára is érdekesnek ítélték felettesei. 
A légibemutatókat nemsokára fontosabb megbízások követték: a rakéta-meghajtású Bell-X-1 típusú vadászgépek tesztelésében is részt vehetett, és több kísérlet után 1947. október 14-én sikerült is átlépnie a hangsebesség határát (az igazsághoz hozzátartozik, hogy e napon egy másik, George Welch nevű pilótának is sikerült elérnie egy másik géppel repülve ezt a sebességet).
Yeager eredményét azonban így is csak egy évvel később hozták nyilvánosságra, az akkori hidegháborús viszonyok miatt minden hasonló eseményt hatalmas titkolózás vett körül - végül sztárt faragtak belőle Amerikában, és a leggyorsabb élő emberként emlegették a médiában.
A női pilóták közül elsőként Jackie Cochran törte át a hanghatárt 1953-ban, a kétszeres hangsebességet pedig 1953. november 20-án, a később a NASA egyik vezető munkatársaként dolgozó, majd 2006-ban, 84 éves korában elhunyt Scott Crossfieldnek sikerült elsőként elérnie.
Ma már a legtöbb harci repülő és néhány polgári gép is képes a hangsebesség átlépésére, sőt, egy kísérleti, pilótanélküli hiperszonikus repülőgép, a Boeing X-43A típus 2004. november 16.-án 33 200 méteres magasságban 9,6 Mach (12 144 km/h) sebességet ért el.
Felhasznált irodalom: Wikipedia, JetFLY
