A képeslap, a képeslap küldés múltja, története
Már a XVII-XVIII. században készültek üdvözlő lapok kézzel rajzolt ábrákkal, bár ezek általában még zárt borítékban kerültek feladásra, kiadványszámuk pedig elenyésző volt. Később, a XIX. században, még mindig kisebb példányszámban adták ki az első nyomdai úton készített díszes üdvözlőkártyákat, majd mind gyakoribbá vált a levélpapír díszítése különböző ábrákkal, virágmotívumokkal. Végül a század második harmadában kezdték el a levélborítékokat is képpel díszíteni, általában virágmotívumokkal, tájképekkel.
A mai értelemben vett, tömegesen gyártott és terjesztett képeslap közvetlen elődjének a hivatalos postai levelezőlap tekinthető.
1851-ben merült fel a német postaigazgatóságon a boríték nélküli, nyílt lapon történő levelezés gondolata, s bár eleinte sokan ellenezték a bárki által olvasható lapok bevezését, a kedvezőbb költségigények (nem kell boríték, levélpapír) miatt 1869-ben az osztrák-magyar postaigazgatóság kiadta az első ilyen levelezőlapot. A rányomott bélyeggel megjelent lap alkalmas volt rövid közlések, üdvözletek, kívánságok továbbítására.
A postai levelezőlapot szinte nyomban követte a képes levelezőlap, s már az 1870-es évek elejétől több országban jelentek meg olyan, ábrákkal és képekkel ellátott nyílt levelezőlapok, melyek képeslapoknak tekinthetőek. Az első ilyen lap készítőjét már nem lehet meghatározni (de a születés évének általánosságban 1870-et tekintik), azonban tény, hogy a XIX. század végére az egész világon elterjedtek az 1878-ban szabványosított méretű és díjszabású, gazdag tematikájú, egyre színvonalasabb képes levelezőlapok.
A magyar képeslapkiadás 1896-ban kezdődött, addig főleg német és osztrák kiadók látták el Magyarországot képeslapokkal. 1896-ban a Magyar Posta 32 lapból álló millenniumi sorozatot jelentetett meg (budapesti és történelmi témával, vidéki tájképpel).
Igaz, ekkoriban még a képes levelezőlapok hátoldalát csak a címzésre lehetett használni, és ide ragasztották a bélyeget is. A kép a másik oldal negyedét, harmadát vagy felét foglalta el, a fennmaradó részre lehetett írni az üzenetet. Ez nagyban zavarta a képek látványát, s a legtöbb ország az 1900-as évek elején a képeslap hátoldalát megosztotta a címzés és az írás számára, kialakítva a ma is használatos formát.
A századforduló éveiben már az egész világon elterjedt a képeslap és a fotó-, nyomdatechnika (offset) fejlődésével a műtermeknek és nyomdáknak jó üzleti lehetőséget biztosított új divat, számtalan olyan eseményt, épületet, utcát megörökítve, melyek már csak ezeken a felvételeken maradtak meg.
Hazánkban és a világban is, a két világáháborúban, majd az utánuk következő időszakokban is hol fellendült, hol kicsit alábbhagyott a képeslapok iránti érdeklődés.
Mára a Magyar Posta eltörölte a lapok kedvezményes díjszabását, valamint a felgyorsult világban a mobiltelefon gyors és egyszerű SMS, és főként az MMS már a képeslap teljes illúzióját nyújtja, emellett már korántsem olyan érdekes egy kép, hisz az internet segítségével már az összes város turisztikai látványossága megtekinthető, a a megjelenő virtális képeslapküldők pedig lassan átveszik az üdvözlőlapok szerepét.
Mindazonáltal, bár a modern hírközlési lehetőségek csökkentik a képeslapok iránti keresletet, vélhetően nem szüntetik azt meg.
