Informál

A Közép-Amerikában, a mai Guatemala, Belize, Honduras nyugati és Mexikó délkeleti területein élő népcsoportok legkiemelkedőbb intellektusainak tartott népe a  maja volt. Bámulatos módon létrehozott magas, piramis alakú templomaik, emeletes palotáik és labdajáték-pályáik mindegyike kapcsolódott vallásukhoz és az asztrológiához, melynek fejlődésében nagy segítséget jelentett az olmec-októl tanult írás, számolás, csillagászat tudománya. 

Asztronómiai és matematikai tudásuk segítségével, nagy pontossággal számították ki a holdciklusokat, jósolták meg a fogyatkozásokat és egyéb égi jelenségeket, melynek eredményeként rendkívül pontos és egyedülálló, 18 hónapra, azon belül 20 napra bontott naptárrendszert alakítottak ki, melynek kezdőnapja i.e. 3113. október 15.-e.

Világnézetük, vallásuk szerint a jelenlegi világ egy mágikus hely, mely többszöri teremtés eredménye, szám szerint a negyedik, mely a mi időszámításunk szerint i. e. 3114. augusztus 13.-án következett be.

A vallási szerepet betöltő labdajátékkal a kozmosz működését akarták szemléltetni, melyet a külön e célra létrehozott hosszúkás pályákon játszottak, kőfalakkal kürölvéve földből építetve. A kosárlabdához hasonlatos játékban a játékosok bőr könyök-, térd- és fejvédőket hordtak, maga a játék a jó és rossz harcáról szólt, melynek végén a nyertes csapat tagjait megtiszteltetésként és dicsőségként feláldozták, meglehetősen kegyetlen módon: a papok a pályán vagy a templomban obszidián pengével felvágták az áldozatokat, majd kiemelték még dobogó szívüket, felajánlásként isteneik jóindulatához. 

Emellett megszokott volt egy keresztelési rituálé a kiskorúságot túlélt gyermekek számára.
E rendezvényeken általában egy kábító mézbort, balche-t fogyasztottak.

Legtiszteltebb istenségek között volt minden istenek apja (Itzamna)és anyja (IxChel) és az esőisten (Chac).
Az uralkodó kaszt istenének, a tollas kígyónak Kukulcan volt a maja neve.

 

Írásmódjuk hieroglifás írás volt, melyet ma még sem teljesen fejtettek meg (ellentétben számrendszerükkel, mely meglehetősen egyszerű volt.
A számokat függőlegesen, alulról felfelé írták, a legalacsonyabb értékű szám volt alul, a legmagasabb pedig legfelül. A számok ábrázolásához pontot és vonalat használtak. A nullát egy kagylóval ábrázolták, egy pont az egyet jelentette, egy vonal az ötöt.).

 

Különböző területeken eltérő szobrászat, festészet és építészet fejlődött ki, legtöbbször emberalakokat, például előkelők és tisztségviselők életének jeleneteit ábrázolva, kik fényűző ruhát, színes tollfejdíszt és öltözéket viseltek ünnepségeiken. 

 

A legjobb állapotban fennmaradt maja építmények a Feliratok Temploma, a Palota és a Naptemplom, melyeken jól megfigyelhetők a maja építészet jellegzetességei: a csipkézett párkányok, a díszített ajtófélfák, a lépcsősorok és az ún. maja boltív.

A maja művészeti stílus emellett az egzotikus freskókban, színes kerámiákban, finoman kidolgozott oltárokban és egyéb építményekben nyilvánul meg.

I.sz. 900 körül az államalakulatokban élő maják szertartási központjai máig vitatott okok miatt kiürültek, ugyanakkor szerencsénkre a dzsungel gyors növekedése miatt sok település elkerülte a spanyol hódítók pusztításait. Jelentősebb településként van számontartva Chichén Itza (képünkön), Dzibilchaltun, Tulum, Uxmal, Bonampak, Copan, Palenque és Tikal, valamint a még nem teljesen feltárt, ~120 ezer lakosú korabeli metropolisz, Teotihuacán.