Az aggodalom és a félelem a mindennapi életet kísérô jelenségek.
Minden ötödik-hatodik embernek van azonban az életében olyan, hosszabb-rövidebb
ideig tartó időszakok, melyeket az életvitelt is akadályozó kóros
félelem, fóbia jellemez, mely jelentősen károsíthatja szociális
alkalmazkodását és munkateljesítményét, akár rokkantsághoz is vezethet. A
kezeletlen fóbiások döntő többségénél szövődmények is fellépnek,
depresszió, alkohol és/vagy gyógyszerfüggőség, öngyilkosság,
illetve annak kísérlete.
A leggyakoribb, specifikus fóbia nem más, mint irracionális félelem általában meghatározott, konkrét dologtól, pl. magasságtól, metróalagúttól, vagy éppen a galamboktól.
Leküzdhetetlen szorongási állapot jellemzi, amely heves kerülési reakciókban
nyilvánul meg. Jelentkezhet egy bizonyos tárgy,
tárgycsoport, helyzetek, vagy ezek elképzelése, említése
hatására. Reakciójuk túlzottságát az érintettek többnyire tisztában vannak,
a fóbia leküzdése akarat útján mégis ritkán sikerül.
Szociális fóbiának nevezik az emberekkel kapcsolatos túlzott szorongást, pl. a szerepléstől való túlzott félelmet, a felelésnél, vizsgán való leblokkolás. A szociális fóbiában szenvedők túlzottan gátlásosak, rossz az önértékelésük, a kritikára nagyon érzékenyek, kerülik a megmérettetéseket, otthonukban érzik igazán biztonságban magukat.
Ismeretlen személyek jelenlétében remegést éreznek (pl. gyomrukban), hevesen ver a szívük, verejtékeznek, gyakran elpirulnak. Szélsőséges esetben hasmenés, vizelési inger is jelentkezhet.
Gyakran társul pánikbetegséggel, agorafóbiával (nagy, nyitott terektől való félelemtől).
A korai felismerés és terápia jelentősen javítja
a fóbiák prognózisát.
